A Mecsek keleti vonulatában fekvő Zengővárkony sorsa, fejlődése egybefonódik a református gyülekezet és a templom történetével. Történeti vizsgálataink alapján megállapítható volt, hogy a település 1015-ben már egy korábbi nevén (Várkony) ismert volt. A kálvinista vallású lakosság jelenlétére vonatkozóan 1688-tól vannak hiteles adatok. A falu fénykorát az 1850-es években élte. Ebben az időszakban a 824 fős lakosságból 668 fő református vallású volt.
Az első templom 1722-ben „sárból és vesszőből készült”. A mai, kő és tégla falazatú templom építése 1787-ben kezdődött, és ahogy a hívek száma gyarapodott, több ütemben bővítették, javították, felújították az épületet. Ma ismert állapotát 1847-re érte el. A templom eredetileg síkmennyezetes volt, melyet részletes kutatási munka igazolt. A ma látható boltozott tér az 1840-es években készült, a déli főfal mentén kialakított bővítéssel együtt. A templomtól délre található parókiaépület és a ma is álló, támpillérekkel tagolt kerítés 1824-25 között épült.
A protestáns templomok építését a történelem során hosszú időn keresztül korlátozta a mindenkori hatalom. Az időtálló anyagokból történő építkezéseknek, II. József 1781-es Türelmi Rendelete adott szabad utat. Erről az uralkodói gesztusról a zengővárkonyi gyülekezet úgy emlékezett meg, hogy a toronysisak csúcsán elhelyezett csillag alatt megjelenik a Habsburg kétfejű sas is.
Zengővárkony településképének talán legjelentősebb együttese a református templom, a parókia és a kerítés. A felújítást a több helyen is megjelent szerkezeti károsodások, a falazatokban megjelenő nedvesség, és az ezekkel szorosan összefüggő vakolatleválások indokolták. A pályázaton elnyert támogatás jelentős része a templommal kapcsolatos munkálatokra, míg kisebb hányada a kerítés rendbetételére nyújtott fedezetet.
A templom tégla boltozatain jelentkező repedések a fa fedélszék lassú alakváltozása miatt alakultak ki. A boltövekre terhelő kötőgerendákból átadódó terheléseket a szerkezeti beavatkozásokkal megszüntettük. A falazatokban megjelenő repedések környezetében lokális falazaterősítések (falvarrások) készültek.
Az erősen cementes anyagú lábazat vakolat gátolta a döntően csapadékvízből származó falnedvesség párolgását. A nedvesség a lábazat fölé, illetve a belső tér felé húzódott, ott jelentős károkat okozva. A felújítás során a teljes lábazati vakolatot, valamint a lábazat feletti vakolatból is jelentős részt eltávolítottunk. A falazatok felülvizsgálatát követően azok száradását és a nedvesség kipárologta tását is biztosító vakolatrendszerrel állítottuk helyre az eredeti állapotot.
A templomtesten és a tornyon kisebbnagyobb felületű vakolatjavítások készültek, ezért a teljes templomot újra festettük a korábbi színezéssel azonos fehér színre.
A csapadékvíz ismételt kártételének megelőzése érdekében a hiányzó ereszcsatornát pótoltuk új fekvő ereszcsatorna megépítésével. A csapadékvizeket összegyűjtve, zárt rendszerben elvezettük az épülettől.
Az 1992-94 között felújított toronysisak bádogozáshoz nem kellett hozzányúlni, az ugyanakkor készült cserépfedésen kisebb javítások, pótlások történtek. Az épület teljes villámhárító rendszere újjáépítésre került.
Az utcai kerítés sok helyen sérült falazatáról a vakolatot eltávolítottuk, a sérült hiányos falszakaszokat részben javítottuk, részben újjáépítettük. A kő falazatra új vakolat került és az eredetivel azonos, fehér festést kapott.
A templom külső rendbetételét követően a következő, még ennél is nagyobb feladat a belső tér felújítása lesz.
